This time's for real.
- Cheza
- 2010-02-19 14:00:21
Visszavonva. Semmi értelme. Hülye fellángolás. Hülye Coldplay :)) Hisz....egyébként is. Na. Pánikroham volt.
- címkék
- Címkék: this times for real
- hozzászólások (2)
Visszavonva. Semmi értelme. Hülye fellángolás. Hülye Coldplay :)) Hisz....egyébként is. Na. Pánikroham volt.
Szóval mit mondhatnék? 3 forralt bor után igazság szerint icit másképp látom a világot. Igazság szerint majd' kipukkadok. Aztán ott van ez a fejbeszállós érzés, tudjátok, mint a rajzfilmekben, mikor csillagok keringenek a fejed körül. Talán annyi különbséggel, hogy ezek nem is csillagok, hanem hópelyhek...most, hogy mondom... :)
Igazából tudjátok, mi fogott el? Egy hihetetlen
szabadságérzés. Olyan lehet ez, mikor a rab meglátja a cellájába
beszűrődő napfényt, és elfogja valami édes nosztalgia, a szabadság
illatát érezni véli a szájában; azon idők emlékét, amikor
még...
Azt hiszem, nagy hatással van rám a Pillangó c. könyv....
Oh, és hogy tudjátok, elköltözik a blogom. Azt hiszem, túlságosan
sokan tudnak róla, olyanok is, akiknek nem szabadna tudniuk rólam.
Mert számukra inkább úgy lenne jobb. Akinek kérdése van, bátran
kommenteljen. Remélem értékes olvasóközönségem -és elég szép
számban vagytok, ezt köszönöm!- követ majd a továbbiakban is
-csupán egy új felületen. Lezárul egy fejezet, lezárul egy blog. Új
lap nyílik. Őrület, őrület.
Nincs értelme búcsúzni, hisz viszontlátom azokat úgyis, akik szeretik olvasni őrült gondolataimat.
Jó reggelt mindenkinek! (igen, a bejegyzést reggel 9 óta írom, most épp 11:53 van)
Van ugye az a sztereotípia, hogy egy férfi azért (is) kell a
házhoz, hogy leszerelje a villanybúrát
és kicserélje az égőt. ha ki kell applikálni a szellőző rácsot az
ajtóból, ha be kell verni egy szöget a falba egy képkerethez vagy
visszaszerelje, ha leesik a csap. Nos, lányok, ezúttal örömmel
közlöm, hogy csupán akaraterő kell ahhoz, hogy ne függjünk még
ilyenekben sem egy férfitől. Ezt azokra és kifejezetten azokra az
esetekre vonatkozólag mondom, ha az ember lánya épp pár nélkül éli
vidám kis életét. Mert megesik az ilyen, ugyebár...
Egyébként képzeljétek, abszolút diadalittas érzés, ha még
ilyen dolgokra is képes a NŐ. Nem mondom, hogy fúróval fogok
rohangálni a lakásban eztán, hogy némi megszerelendő után nézzek,
de ha szükség van rá, előveszem a spejzból a kalapácsot is :P
Szóval hajrá lányok, nem csüggedni, meg tudjátok
csinálni! Persze, nyílván, ahol fizikai erőnlét kell, oda jól
jön az erős kéz, és nem azt sugallom, hogy nincs szükségünk
férfiakra (már hogyne lenne!!!). Csupán azt, hogy nem kell
kétségbeesni, ha egy olyan megoldandó probléma kerül képbe, amit
eddig nem mi végeztünk el.
U.i.: Chilike édesebb, mint valaha. Olyannyira szeretem, hogy az szavakkal ki sem fejezhető. És ahogy ma reggel ébresztgetett... tudjátok, majd' elolvadok attól a kedvességtől, amivel elhalmoz. Biztos érzi, hogy most nagyobb szükségem van az együttműködő bájára, mint valaha...
Amikor támadnak az ötvonalak :)
Ma reggel 8 órakor Chilike édes kis pofikájának látványa
fogadott, ahogy kinyitottam a szemem a többszöri ébresztési
kísérletei után.
-Jóóó, menjünk le.
Ahogy kiléptem a kapun, megcsapott az ismerős tél illat, s egyidejűleg észrevettem: ESIK A HÓÓóóó!! Azt hiszem, ezt önkéntelenül hangosan is elkurjantottam magam :P Nagyon izgatott voltam, Chili vajon mit szól hozzá. Körülbelül 2 másodpercig és egy örömteli rámugrás erejéig roppant ünnepélyes izgalom ült ki a pofijára, aztán folytatta a reggeli rutinteendőket, miközben a hátán egyre csak sorakoztak a fehér hópelyhek.
Aztán az élményben legjobb barátjával, Bogyival is osztoztak, sőt, aztán még a helyi Artúr is becsatlakozott (átkozott körforgás; Bogyesz......Artúr.... ehhhhh). Szóval amit hárman leműveltek, az nem volt semmi. És persze Chilitől harsogott a környék, mert persze mindig ugatva kell játszani, főleg, ha a két nagy nem engedi őt is érvényesülni :)
Amúgy arra leszek kíváncsi, mit szól majd ahhoz, amikor meg is marad a hó, és összefüggő réteget alkot majd a talajon :)
Mai hallgassátok:
Ezt a nővérem blogjából csenem. Úúúúúh, nézzétek meg, mindenképpen! Erőt ad!
Vajon létezik-e "placebo"-ból olyan, hogy az ember előtt lepereg az élete? Pl ha vaktölténnyel meglőnek, de te nem tudsz hamis voltáról, s mondjuk még ráadásul piros tintával is van töltve az a bizonyos állövedék...akkor...vajon megjelenik-e előtted az addigi akárhány év?
Mai hallgassátok: Csak mert sajnos léteznek olyan emberek a világon, akik még akkor sem értik, mi rosszat csináltak, és persze "a másik a hibás", amikor túlontúl sok múlt volna azon, hogy minden jól legyen...
Gyerekek...hogy ez a Marci most már egyre több helyre pisil, ma
reggel például abban a igen kellemetlen élménybe részesültem, hogy
a csizmám lett az áldozat. Hát kösssssz. Egész nap itt bűzölög, és
épp ebben pillanatban a kettővel (!!!) arrébb lévő sorban
valaki felállt, hogy "Ti is érzitek ezt a macskapisi szagot?"
Jéééézusom, úgy ég a fejem, mintha tűzzel égetnék. Szép kussban
maradtam és maradok, egyedül a mellettem ülő tudja a titkom, de ő
meg is őrzi. Jéééézus, vééér cikiiii!!
Mihamarább szükség van arra a kasztrálásra, mert ez így nem
mehet tovább, ráadásul e probléma miatt ugye a szobába sincs
beengedve, ugyanis egyfolytában lepisil mindent. Főleg az ágyon
lévő dolgokat. BRrrrrrrr!!
Azt mondják, a Boldogság határtalan. De valóban az? És az jó
nekünk? Ok
éoké. Tudom
én; mozgató és motiváló erő. Rendben, és ez így jó. De képzeljünk
csak el egy hatalmas tornyot, aminek a tetejére fel akarunk jutni.
Fel akarunk jutni. Csigalépcső vezet felfelé, s mi elindulunk, hogy
beteljesítsük a vágyat. Útközben számos kiugró van, ahol
megpihenhetsz, és vannak kiterjesztett szintek, ahol
leheveredhetsz, megihatsz egy kávét (ki-ki igény szerint akár még
rá is gyújthat). Aztán folytatod tovább. Szeded a lépcsőfokokat,
már keményen izzadsz. A pihenők száma és egymáshoz való távolsága
viszonylagos. Hol alig mászol pár lépcsőfokot, máris találsz egyet,
hol pedig már épp kiköpni készülöd a tüdőd, de még mindig nem
szélesedik ki a tér pihenőhelyiséggé. Csak caplatsz felfelé, és még
mindig semmi. Majd, mikor már egyáltalán nem érted, miért is, hogy
miért is, hogy egyáltalán minek teszed a lábad egyik fokról a
másikra; akkor, amikor már épp lemondanál róla, ott a pihenő
szint.
De
hisz ez még mindig nem a teteje. Egyáltalán nincs olyan, hogy azt
mondod: IGEN, révbe értem, s kinézve az ablakon, a szédítő
magasság mámorában hajolgatsz kifelé, s büszkén nézed a messze
alant lévő talajt? Talán már olyan magasra is jutottál, hogy már a
felhők is alattad vannak, de te még mindig nem vagy legfelül.
Talán...mi van akkor, ha a végleges boldogságot csak sok sok
életen át utazva leled meg? Talán ezért születünk újra és újra?
Tehát akkor csak ideiglenes boldogság van? Hisz mindig újat és
újat, többet és többet akarunk...
Azt hiszem, megválaszoltam a saját kérdéseimet. ? ... ! ... ..
.
Igen, tudom, túl romantikus vagyok, meg naiv, és ilyenek. De ez
a film továbbra is egy kedvenc marad. (No meg hát Gerald Butler...
:P )
Amúgy...tudjátok, ez az, amiben hiszek. Igen, hogy
létezik a Sors, hogy létezik az a Valami, ami végigbizserget, ami
jó pár méterre a föld felett lebegtet, és permanens mosolyt varr az
arcodra. Olyankor nem számít, milyen korán kell felkelnie az ember
lányának vagy hogy milyen sok munka tornyosul föléd...mert olyankor
csupán egy dolog fontos; hogy minél előbb a másikkal lehess.
-Ha tényleg találkozunk még, akkor Te is tudod, hogy vége lesz. -Minek lesz vége? -Az eddigi életünknek. -Figyelj, felszoktam lépni egy pubban.. -Ne-ne-nem ne mondd el, ha pont arra a helyre sétálok be, abba a városba, akkor biztosak lehetünk benne, ha nem akkor ez a csók úgy marad meg, mint a legtökéletesebb csók, amit két idegen alkotott, és egész életünkben őrizzük az emlékét.
Apám poénján hatalmasat nevettem. Aszondja:
-Mindenki furán néz először,
mikor 'kövér Mikulást!" kívánok. Aztán elmagyarázom, hogy "Hát ha
túl kövér a Mikulás, akkor kifelé beszorul a kéménybe. Olyankor
lehet neki mondani, hogy >>Na, öreg, cuccolj le, hagyd itt a
csomagod, így nem férsz ki.<<
A társas kapcsolatok eme elfuserált éjszakáján azt hiszem, minden a feje tetejére állt. Valami a fentiek a fejére eshetett, mert ma mindenki megkergült. Azt hiszem, ma van a napja a szemléletváltásomnak.
Mindazonáltal a napok fényében adnak és elvesznek. Két zene szerelem is született ma. Az egyik Parov Stelar számainak irányába (nem mindegyik, de legalább 3 olyan számot találtam, amik naggggyon jók, és persze a legjobbak mind zongorával kezdődnek), a másik Trentemoller. A While the cold winter valami bánat-esszenciát hordoz magában. És amikor megszólalnak benne azok a kis csengettyűk; ahogy hullanak a hócseppek, még a hideg is kiráz, és látom, ahogy csak nézem a vizet, miközben a körös tájat ellepi a fehér takaró. De a zenében még a pár ittmaradt kacsának is jutott hely :)
Na de ami az igazi egymásra találás, az a Miss you címet viseli. Klippel jobban átélhető a világa, minthogy magához vonzza a tekintetet és mindaközben, hogy az ember szinte öntudatlan bűvöletben bámulja a monitort, valami vízalatti élőlénynek képzelem magam, aki felé egy lámpás hal közeleg. Brutál. Mindjárt transzba esem.
Eeeezt a számot nagyon imádom. A klippje elég beteg :) De nekem tetszik.
Mivel szoktad levezetni a
stresszt?
Amikor igazán elkap a gépszíj, az összecsukott fejű kottaállványt
használom mikrofonként és előadom a The Pretender-t a Foo
Fighters-től..
Mi a legrosszabb
tulajdonságod?
Jaaajj, csak még ezt, ugyan nem HS7, hanem Kaukázus (a címét ki fogjátok találni), de a BICIKLISEK NÓTÁJA! :)
Most értem haza (Heaven Street koncertről). Olyan szuper, hihetetlen élmény volt, hogy még most is fültől fülig érő vigyor húzódík az arcomon. Egyszerűen nem tudok betelni a kapott; látott és hallott élményektől, megteltem, és ez már nagyon-nagyon hiányzott. Ha nem is lehetett tombolva táncolni, csak ülve verni az ütemet a lábaddal, a kezeddel, és átadni magad a ZENE örömének és a HANGULATNAK, issstentelenül megérte! Ó jee! :) Új kedvencem lett, amolyan himnusz féle, a legelső az alábbi videók közül :) Élvezzétek csak, kell ilyen dal mindenkinek. Mondom; nekem ez az új himnuszom. Sok volt, most ez lesz egy darabig :)
Amúgy a kedvenc, legritkábban játszott számokat is adták, mint a Nem baj-t, a Ne nézzen úgy rám -ot, és még olyan számokat is, amiket eddig nagyon nem is hallottam (no nem azért, mert újak, bár adtak olyan számot is, ami Illéstől átcsent nóta, és most játszották először). Szóval újból bizalmat szavazok a HS7-nek, mert már kezdtem unni őket a rendes koncerteken, amiért ugyanarra a kaptafára, amolyan unottan lehúzták az egészet, mint valami kötelezőt.
Most meg...most meg...hát most meg kérem szépen, két méterre tőlem bohóckodott Szűcs Krisztián a színpadon, és az egész olyan közeli, olyan baráti kör-szerű volt :) Fantasztikus, szuper, állati, klafa, baróóóó, csúcskirály. Csak így tovább! :) Szóval A HIMNUSZOM:
A második videó egy régi régi kedvenc tőlük. Amolyan emlékeztető nekem. És ha jobban megnézitek, a helyszín sokaknak ismerős lesz :) Kellemes zenehallgatást!
Mutocs mutatta...ó, de szépen játszik. Bárcsak...de hisz tudjátok, hogyan folytatnám :P
Ez a kedvenc. Dalszöveggel együtt. A klipp szerintem elég gáz...hogy is mondjam...hatásvadász akart lenni, csak épp elég elfuserált lett a sok giccsel, amit felvonultatnak benne. De a szám, az nagyon jó. Szerintem.
Micsoda Karácsonyi sürgés-forgás! Még az állatok is érzik,
hogy valami közeleg.
Ne áruljátok el neki, de kitaláltam Chili Mikulás-ajándékát. Még
színben is passzol az ünnepi alkalomhoz: egy piros nyakörv :)
Már csak be kell szerezni, de szerintem a közelben lévő
Freshnapf-ban lehet kapni. Majd elblattyogunk. Oda amúgyis be
lehet menni kutyussal. Majd elterelem a figyelmét, miközben
kiválasztom a tökéleteset a számára. Úgyis akartam neki
venni még pár dolgot. Kérdés, hogy vigyem magammal vagy
azzal elrontom a meglepit? :))
"Sing it loud, sing it proud, sing it loud loud loud
World hold on on!"
(A címekre kattintva tudjátok megnyitni a teljes bejegyzést)
"Nem vagyok különösebben tehetséges, csupán szenvedélyesen kíváncsi" "...És a Nap sütött tovább."